Így karácsony közeledtével elgondolkozom, miért nem tart ki a varázs, ami régen körbelengte a legszebb ünnepet.
Amikor fiatal voltam, már akár egy hónappal előtte is lázban égtünk, és vártuk a csodát.---
Gyerekeim, ha már nagyobbak is voltak, ha szólt a csengő, eljött a Jézuska és körbeálltuk a fénylő karácsonyfát. Apa elkezdte énekelni a "mennyből az angyalt" és sejpe hangok követték. Ma is majdnem sírok, ha erre gondolok.
Ma már öregek vagyunk és néha azért sikerül a szétszóródott családot összehozni egy-egy karácsony estére.
És akkor visszatér a csoda. Még mindig a nagypapa kezd énekelni és gyerekhangok követik. Az unokák, ők a mi igazi "AJÁNDÉKAINK".
De ha nem vagyunk együtt, eltűnik a a varázs?!---
Kettesben is gyújtunk gyertyát és ha lehet, a technikának köszönhetően bejelentkezünk és - ha sikerül - látjuk őket. Az a pár perc is nagyon sokat jelent.
Emlékszem a régi-régi karácsonyokra, amikor mindig esett a hó, a lábunk alatt ropogott, és milyen jókat hógolyóztunk...
Isten ma már nem ajándékoz meg minket ezzel az élménnyel, mert a földlakók rosszak lettek.
Amikor emberek fekszenek az utcán, és ott éri őket a méltatlan halál. Amikor vannak gyerekek, akik nem hogy fát, de ételt sem kapnak karácsony este sem.
Akkor hol marad a varázs?----
Szemünkbe könnynek gyűlnek, de nem az örömtől.
Állítsunk egy hatalmas fenyőt és álljon ott minden földlakó, lakjon jól minden gyermek, ne fázzon egyetlen ember se, se jó, se rossz!
Akkor visszatér a varázs és végre mindenki boldog lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése