SZÜLÉS FÉRFI SZEMMEL

A kiírt időpont előtt pont egy héttel, éjfél után kelt a párom, hogy elfolyt a magzatvíz. Félkómásan azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Indulás a kórházba. A vizsgáló előtt ahová menni kellett már várt egy apuka. Ellátott egy jó tanáccsal: Jól nézem meg melyik szülőszobában leszünk (a falon lévő képek segítenek), hogy később visszataláljak, ha a gyerekkel elmegyek. Várakozás közben telefonáltam anyósoméknak, hogy mi a helyzet. Ők kb. egy óra körül értek be. (Egy kicsit korán.) Előkészítés után felmentünk a szülőszobára, ekkor találkoztam újból az apukával akinek már meg is született a gyermeke. (Gyors volt, max. 30 perc.)---------- A szülőszobában lassan telt az idő, eleinte semmi fájdalom nem volt, majd lassan erősödtek a fájások. Én már-már elaludtam, de a szülésznő 15 percenként jött és végezte a dolgát, nagyon segítőkész és kedves volt. Néha hallottunk kiabálást majd gyereksírást. Front lehetett, mert sok gyerek született akkor éjszaka. Reggel hét órakor érkezett a váltás. Új szülésznő jött, aki szintén nagyon barátságos volt. Párom erősebb fájásoknál szívta a gázt, addig amíg egyszer el nem kezdett hányni.------- A szülésznő megnyugtatta, hogy minden rendben ez hat-hét cm-es tágulásnál szokott előfordulni. Ezután már nem szívta a gázt. Megérkezett a fogadott orvos is. Innentől felgyorsultak az események. Bekötötték az oxitocint. Eddig sem volt könnyű dolga a kismamának, de ezután szinte folyamatos fájások voltak, a gép szinte végig 120 körül mutatta a fájás erősségét. (Azt hiszem, ennyi a maximum.) Én folyamatos derékmasszírozással, és arctörölgetéssel próbáltam segíteni. A vért nem nagyon bírom, így nem nagyon néztem oda, hogy az orvos mit csinál. Végül is 8 óra 50 perckor megszületett a kisfiunk. Először nem akart felsírni, de utána meg már alig akarta abbahagyni. Én mentem a gyerekkel, miután rendbe tették, odamentem hozzá gyönyörködni benne.-------- Amikor megsimogattam a kezét, megfogta az ujjamat, ez mindennél többet ért nekem.---- Minden férfitársamnak csak ajánlani tudom, hogy menjenek be a szülőszobába. Felejthetetlen élmény. Vért nem lát az ember, ha nem akar. Végezetül elismerésemet szeretném kifejezni minden egyes anyukának, már-már ember feletti teljesítmény az, amit egy szülés alkalmával végigcsinálnak. Különösen büszke vagyok az én páromra, aki nyolc órás vajúdás után egy hang nélkül szülte mwg gyermekét.

Küzdelem a rákkal, 28 éves, kétgyermekes Édesanyaként..

Azért írom ezt a cikket, hogy mindenki vegye komolyan a testünk jelzéseit. És mindig hallgatni kell a belső hangra, a megérzésekre. Mert azok segítenek nekünk, csak hallgassunk rájuk.. nem szabad félni, mert akkor már be is vonzzuk magunknak a rosszat. Nálam is ez történt. Rettegtem a ráktól. Rettegtem, hogy egy nap azt mondják nekem: rákos vagy.. mint attól is rettegtem, hogy beteg lesz a gyermekem. Ez is bejött, sajnos... Küzdelem a rákkal, 28 éves, kétgyermekes Édesanyaként------- 22 éves koromban vesztettem el az édesapámat. Ekkor kezdődött minden. Ekkor volt 5 hónapos a kislányom. Elkezdődött a rémálom. Aranyér, mely mindig vérzett. Voltam vele orvosnál rengetegszer, de senki nem küldött tükrözésre. Kaptam kúpot, krémeket. Ideig-óráig hatott, de nem múlt el. Aztán nem is foglalkoztam vele, pedig kellett volna. Ha az orvosok nem, hát nekem. De hát miért is gondoltam volna a legrosszabbra. RÁK? Nekem, ugyan már. Hisz 27 éves vagyok. Nem törődtem vele. Megvéd a fiatalságom, és különben is, nem törvényszerű. Ezt követte 7 év pokol, Édesapám elvesztése miatt mély depresszióval, és pánikbetegséggel éltem nap mint nap Sokszor voltam a szakadék szélén, élni sem akartam, de ő visszahúzott mindig. A kislányom tartotta bennem a lelket, Ő adott erőt, de nem eleget ahhoz, hogy kimásszak minden rossz lelki betegségemből. Nem bírtam feldolgozni apukám elvesztését. Ma már tudom, ezen semmilyen gyógyszer nem segít, ezt is magunkban kell lezárni.. Elengedni szeretteinket, mert belebetegedünk.--------. Bármennyire is fáj az elmúlás, nem tudunk vele mit kezdeni. Csak elfogadni. Elengedni kiket szívünkből szeretünk. Szeretlek, Apu. Örökké hiányozni fogsz. 51 évet élt.-- Eltelt 7 bús év... aztán terhes lettem kisfiammal. Az élet újra szép lett.. Voltak céljaim, terveim. Eldobtam minden gyógyszert, mindent. Érted kisfiam Mert Érted bármire képes vagyok.. Akárcsak kislányomért. 2020. január 4-én megszületett kisfiam. 1 hónap múlva kiderült, beteg. Glaucoma. Zöldhályog. És csak imádkozhatunk, hogy sokáig lásson. A Jó Istenben bízunk, hogy még nagyon-nagyon sokáig fog látni. Nem bírtam feldolgozni, hogy beteg.. Nem bírtam elfogadni. Rengeteget sírtam, zokogtunk párommal együtt.. kerestem a hibákat, a sok megválaszolatlan kérdés. MIÉRT?----- Mit rontottam el? Miért lett beteg a szeme? Miért? Persze minden lelete negatív volt, én nem hibáztam semmiben. Csak a gének. Ükszülői ágon volt ilyen beteg.. A mai napig nem is tudom, a mai napig nehéz erről beszélnem. Hogy csak a hit, a remény, ami ezzel a betegséggel felvehető. Túl vagyunk a 19. altatásos vizsgálaton is vele, ebből kettő másfél órás műtét volt. Amikor az altatógáz dől a kis tüdejéből, szinte "élettelen" állapotban adják kezünkbe a kisbabánkat. Az altatások előtti órákig tartó éhezés. Minden alkalommal. Szörnyű érzés. De ilyenkor arra gondolok, másoknak sokkal rosszabb.. És hálát adok, hogy nekünk úgymond csak ennyi van. Szóval teltek a hónapok, én a padlóra kerültem lelkileg. Kislányom ekkor 5 éves volt, kisfiam pedig 8 hónapos.------ Egy nap arra keltem: el kell mennem orvoshoz. Baj van, éreztem, tudtam, hogy nagy a baj.. A belső hang súgta nekem, menj el. Nem lesz baj, ha elmész. Csak menj. Elmentem magánúton orvoshoz, majd tükrözések következtek. Kiderült: vastagbélrákom van.. Hogy mit éreztünk férjemmel? 27 évesen, két kisgyermekkel a hátam mögött? Hogy nem veszik komolyan az embert, mert aki fiatal, az nem lehet rákos. Ez a mottó. De az ma már nem igaz. Egy világ omlott bennem össze.. És a páromban is. Hogy itt hagyom őket. Elmegyek. Örökre. A másodperc egyetlen töredéke alatt átértékelődött bennem minden, mit addig gondoltam, s éreztem megváltozott. --------ÉLNI AKARTAM, A GYERMEKEIMET FELNEVELNI, BOLDOG SZERELMES FELESÉGKÉNT, ÉS MÉG BOLDOGABB ÉDESANYAKÉNT ÉLNI. Megműtöttek, pontosan egy éve ennek, 2021. december 1-jén. Kivettek belőlem minden rosszat. Ezt 4 kemoterápia követette. Megjártam a poklok poklát Iszonyatos érzés.. De a családom, a jó barátok mellettem voltak, és segítettek nekem, nekünk. Amit talán soha nem tudok meghálálni nekik. Életem párja mellettem volt mindenhol.. fogta a kezem, miközben a kemot kaptam, támogatott, mikor már nem bírtam állni sem a fájdalomtól. Ott volt mikor kitoltak a műtőből. Velem volt MINDIG és MINDENKOR. Szeretlek Szerelemem. Ő az, aki mellett meg akarok öregedni. Hogy egy szép napon öreg, fehér hajú asszony legyek. És elmondhassam, NEKEM VAN A LEGDRÁGÁBB FÉRJEM A VILÁGON. A gyerekek csak annyit láttak a kemo alatt, hogy anya megint rosszul van.. --------Kislányom már felfogta a dolgokat. Tudta, ez a sok rossz, a sok nélkülem töltött napok, esték, éjszakák, mind-mind azért vannak, mert ha anya nem megy, akkor meghal. És akkor a csillagokhoz kerül, mint a nagypapája, az édesapám. Hősiesen vette az akadályokat. Kisfiam kicsi volt, ő sok mindent nem fogott fel belőle. Ma eltelt már egy év. Minden leletem negatív. Majd most 20-án megyek megint, kontrollra. Hiszem, TUDOM, minden rendben lesz. Még nagyon-nagyon sokáig, MERT FEL AKAROM NEVELNI A GYERMEKEIMET és sokáig akarok boldog feleség, édesanya lenni. Mert nincs ennél szebb dolog az életben. Ma már nincs depresszió, sem pánik, sem rák... MERT ÉLEK, ÉS AZ ÉLET EGY AJÁNDÉK, EGY CSODA, ÉLETÜNK CSAK EGY VAN. Ne pazaroljuk el, és figyeljünk testünk minden jelzésére és a belső megérzésre. Még akkor is, ha fiatalok vagyunk.. Egy édesanya, aki 27 évesen megjárta a poklot..és úton van... A GYÓGYULÁS ÚTJÁN. És célba fog érni. S a célban gyermekei, és családja várja.

INTIM KOZMETIKUS

A szakértőm Kriszti, aki a hagyományos kozmetikus mesterség mellett az intim kozmetika szakértője lett. Az intim kozmetika a szakirányod. Honnan jött ez az ötlet?----- Szerettem volna, ha a név egyaránt utal a tevékenységre és a hangulatra is. A kozmetika szerintem egy nagyon intim műfaj, még akkor is, ha a szakember éppen nem kezel intim részeket. Egy egyszerű arckezelésnél is fontos, hogy a kozmetikus ráhangolódjon a vendégére, hiszen így kevésbé lesz kellemetlen a beavatkozás. Diszkrét fény, mécsesek és a halk zene sokat segíthet ebben. (Ezen a héten például az új Sade szól nálam.) Szóval ez egy csendes dolog. Egy ilyen miliőben máshogyan beszélget az ember, mint mondjuk a fodrászánál. Bizony jó pár intim dologra derül fény ilyenkor! Másfelől persze az „intimkozmetika” elnevezéssel utalni kívántam arra is, hogy főleg (de nem csak!) intim szőrtelenítéssel foglalkozom.--------- Szerintem az intim kozmetika fogalma még nem túl ismert idehaza. Kik járnak hozzád, kik közül kerül ki a vendégköröd? Nagyon változó. Azt gondoltam, hogy erre a szolgáltatásra főleg a húszas-harmincas korosztály tart majd igényt. Közben kiderült, hogy negyven körül sokkal bevállalósabbak a lányok.. Legidősebb vendégem egy 51 éves tanárnő, (bár egy húszast nyugodtan letagadhatna), a legfiatalabb pedig egy 15 éves kislány, aki - ha minden igaz - valamikor most lesz együtt először a fiújával. De van olyan vendégem is, aki csak akkor bukkan fel, amikor szülni megy... Milyen a nemek megoszlása a vendégeid között?--------- A lányok még elsöprő többségben vannak. Sok véleményt hallottam már pro- és kontra az intim szőrtelenítéssel kapcsolatban. Van aki egészségügyi kérdésnek tartja, van aki esztétikainak...neked mi a véleményed? A szőrtelen terület, persze nemcsak higiénikusabb, de esztétikusabb is. A kettő együtt jelenti az ápoltságot. Mit csinál egy intim kozmetikus konkrétan?--------- Mindent, amit egy kozmetikus általában. Annyi a különbség, hogy én a bikini vonalon túl is dolgozom. A legelső, hogy lebontsam a vendég gátlásait. A legtöbben zavarban vannak az első alkalommal, nem igen tudják, hogyan is viselkedjenek. Mások túlontúl görcsösek, mert félnek, hogy fájni fog a kezelés. Ilyenkor csak egyvalami segít: egy jóízű beszélgetés. Van egy vendégem, akivel másfél hónapig csak kávéztam. Mindig megjelent a kért időpontban, de valahogy nem merte magát rászánni a dologra. Aztán egyszer csak megtört a jég. Ma már ő az egyik legjobb barátnőm-- Mire kell odafigyelni az intim szőrtelenítésnél, akár magunk csináljuk, akár kozmetikussal végeztetjük a műveletet?------ Milyen veszélyei lehetnek, ha nem megfelelő módon, vagy nem megfelelő eszközökkel zajlik a művelet? Hadd meséljek el egy történetet! Egy volt osztálytársnőm évek óta boldog házasságban él. Van két szép gyerekük, szeretik egymást, de az utóbbi időben a szexuális életük ellaposodott. A legtöbb pár sajnos feladja, és sokszor már vissza sem találnak egymáshoz az ágyban, de őket nem ebből a fából faragták. Elhatározták, hogy visszahozzák a szexet a kapcsolatukba. Kivettek egy házat a Balatonnál, gyerekeket a nagyszülőkre bízták és megfogadták egymásnak, hogy két napig ki sem kelnek az ágyból. Az osztálytársam gondolta, megadja a módját és a kozmetikusától kivételesen nem csak bajuszgyantázást kért… Sajnos az illető nem volt túl gyakorlott ezen a téren. Az eredmény: gyulladt, vörös bőrfelület, plusz véraláfutás. Végül úgy döntöttek, mégis inkább gyerekestül utaznak… Sokan azt gondolják, hogy ha a lábukat vagy a hónaljukat már ügyesen gyantázzák otthon, akkor a bugyi alatt is sikerülni fog nekik. Ne feledjük, hogy ez egy jóval érzékenyebb terület, ahol egészen máshogyan feszül a bőr, és látni sem mindig úgy látjuk, ahogyan szeretnénk…. A helytelen eszközhasználat, a rossz higiénia vagy a rossz minőségű gyanta akár hetekig tartó gyulladáshoz is vezethet. De előfordulhatnak súlyosabb esetek is. Tavaly októberben egy tizenéves kislány intézte el magát otthon az apukája borotvájával. Azóta is bőrgyógyászati kezelésre szorul… A borotvákon egyébként is hemzsegnek a kórokozók, ezeket soha ne használjuk az intim részeken! Pláne ne egy pasi borotváját!!! A weboldaladon említetted, hogy a lézer nem való erre a területre, miért?------ Általában elszomorít a túlzott gépiesedés. Ennek a szakmának elsősorban az értő, ápoló érintésről kellene szólnia. Ehhez képest több olyan kozmetikust ismerek, aki szinte hozzá sem ér a vendégéhez, mert mindent géppel csinál. A szalonok lassan úgy néznek ki, mint valami high-tech műtő. Évekig dolgoztam lézerrel, mint elektro-kozmetikus, és volt időm jól kiismerni ezt az eljárást. Vitathatatlan, hogy vannak előnyei, de rossz kezekbe kerülve komoly bajok forrása is lehet. Egészen művész szintre emelted már a "fazonigazítást", színekről és formákról is szólhatunk a repertoárodban. Gyakran kérnek a vendégek ilyen extrém fazonokat? Egyre gyakrabban. Bálint napkor pl. egész nap gyártottam a szívecskéket. Köszönjük Kriszti! Sok sikert, és jó munkát kívánok!Csak olyan szakemberre bízzuk magunkat, akinek tényleges gyakorlata van ezen a területen! Lehetőleg olyan valakit keressünk, akit ajánlott valaki a környezetünkből. Ha úgy döntünk, hogy magunk csináljuk, semmiképpen ne alkalmazzunk pengét, illetve borotvát. Használjunk természetes, de lehetőleg professzionális anyagokat. Fokozottan figyeljünk a bőr előkészítésére: az ideális felület száraz és zsírtalan. Erre a célra hintőport és alkoholt egyaránt használhatunk. Utóbbi fertőtlenítő hatása is lényeges! A gyanta felvitelének módját, annak a típusa határozza meg. Egy cukorgyantát pl. teljesen máshogyan használunk, mint egy hagyományos gumigyantát! A kezelt felület nagysága, az eljárás sebessége mindenkinél más és más. Függ a szőrzet sűrűségétől, a bőr minőségétől, a vendég hangulatától és még egy sor dologtól, amit hosszú lenne itt felsorolni. A kezelés végén olajjal, gondosan távolítsuk el a bőrfelületről a gyantát. Bosszantó tud lenni, amikor beleragad a bugyi… Bármekkora gondossággal is járunk el, a gyantázás során rengeteg mikroszkopikus sérülés alakul ki a bőrfelületen, kaput nyitva ezzel kórokozók millióinak. Tehát soha ne feledkezzünk meg a fertőtlenítésről! Használjunk fertőtlenítő gélt, ami egyben össze is húzza majd a bőrt. Végezetül hagyjuk, hogy az elcsigázott bőr megpihenjen: kényeztessük gyantázás utáni nyugtató balzsammal, hogy valóban bársonyosan puha lehessen. Csak olyan szakemberre bízzuk magunkat, akinek tényleges gyakorlata van ezen a területen! Lehetőleg olyan valakit keressünk, akit ajánlott valaki a környezetünkből. Ha úgy döntünk, hogy magunk csináljuk, semmiképpen ne alkalmazzunk pengét, illetve borotvát. Használjunk természetes, de lehetőleg professzionális anyagokat. Fokozottan figyeljünk a bőr előkészítésére: az ideális felület száraz és zsírtalan. Erre a célra hintőport és alkoholt egyaránt használhatunk. Utóbbi fertőtlenítő hatása is lényeges! A gyanta felvitelének módját, annak a típusa határozza meg. Egy cukorgyantát pl. teljesen máshogyan használunk, mint egy hagyományos gumigyantát! A kezelt felület nagysága, az eljárás sebessége mindenkinél más és más. Függ a szőrzet sűrűségétől, a bőr minőségétől, a vendég hangulatától és még egy sor dologtól, amit hosszú lenne itt felsorolni. A kezelés végén olajjal, gondosan távolítsuk el a bőrfelületről a gyantát. Bosszantó tud lenni, amikor beleragad a bugyi… Bármekkora gondossággal is járunk el, a gyantázás során rengeteg mikroszkopikus sérülés alakul ki a bőrfelületen, kaput nyitva ezzel kórokozók millióinak. Tehát soha ne feledkezzünk meg a fertőtlenítésről! Használjunk fertőtlenítő gélt, ami egyben össze is húzza majd a bőrt. Végezetül hagyjuk, hogy az elcsigázott bőr megpihenjen: kényeztessük gyantázás utáni nyugtató balzsammal, hogy valóban bársonyosan puha lehessen.

PETER GRUNDY VÁLOGATÁSOM

AMBINENT MUSIC VÁLOGATÁSOM

Létezik egy hely a világon, ahol túlélhetnéd az atomháborút

A modern korban nincs biztos jóslat arra, ki élhetné túl, ha a világ radioaktív pokollá válna. De ha ez mégis megtörténne, állítólag létezik egy hely, ahol túl lehetne élni ezt a felfoghatatlan katasztrófát – ------Jakobsen Pulitzer-díj döntőseként is ismert elismert írónő, Annie Jacobsen vetette fel 2024-ben Steven Bartlett népszerű podcastjében, a The Diary Of A CEO-ban. A beszélgetés sötét témák körül zajlott: a nukleáris fegyverek fejlődése, az a fenyegetés, amit egyetlen ember is jelenthet a vörös gombbal, valamint a mesterséges intelligencia szerepe – akár az emberiség elpusztítójaként, akár megmentőjeként. Aztán elhangzott egy aggasztó kérdés: Létezik-e olyan hely a Földön, ahol túl lehet élni az atomőrületet? „Van egy kis hely Új-Zélandon” – ismerte el Jacobsen. Hozzátette: talán Ausztrália egyes részei is menedéket nyújthatnak. Ezek olyan területek, amelyek elméletileg átvészelhetnék az úgynevezett nukleáris telet, amikor a légkör elsötétül, és a világ mezőgazdasága összeomlik.--------- Jacobsen arra figyelmeztetett, hogy nem is a robbanás lesz a fő gyilkos, hanem az éhínség: „Milliárdok halnak majd meg, mert az élelmiszertermelés megszűnik.” Új-Zéland és Ausztrália egyes részei elvileg életképesek maradhatnak – de ne számítsunk luxusra: „Vadászok és gyűjtögetők életéről beszélünk” – figyelmeztetett. És az is kérdéses, hogy időben oda lehet-e jutni.------- Jacobsen azt is elárulta, hogy több milliárdos már most rendelkezik bunkerekkel Új-Zélandon. Nem nevezte meg őket, de megjegyezte: érdekes, hogy ezek az emberek tisztában vannak azzal, hogy a világ akár 72 perc alatt is véget érhet. „Nem arról volt szó, hogy egyesülnünk kellene az atomháború elkerülése érdekében, hanem arról, milyen gyorsan tudom felpakolni a cuccaimat a G5-ös repülőre, hogy eljussak Új-Zélandra” – fogalmazott.------- A podcast-részlet azóta vírusként terjed és kommentcunamit indított el. Az egyik felhasználó találóan kérdezte: „Miért jobban érdekli ezeknek a milliárdosoknak a túlélés, mint az, hogy hogyan lehetne elkerülni az apokalipszist?”

Az utolsó dal a gettóban – Vilnius, 1943

Az utolsó dal a gettóban – Vilnius, 1943 Ahogy a vilniusi gettó elcsendesedett és sikolyok törtek ki, egy Rivka nevű fiatal nő úgy döntött, hogy énekelni fog. A gyerekeket összegyűjtötték – rémülten, kapaszkodva, sírva. A káosz közepette Rivka kiegyenesedett, és elkezdte énekelni azt az altatódalt, amelyet aznap reggel írt jiddisül. Hangja úgy szállt a levegőben, mint egy ima, törékenyen és dacosan.------ Később egy zsidó ellenálló megtalálta a dalszöveget egy tépett papírdarabra firkálva, a fal repedésében elrejtve. „Kiénekelte őket ebből a világból” – mondta. Egy olyan helyen, ahol az ártatlanság naponta meghalt, dala végső ajándékká vált – egy búcsú, továbbvitt dallammal. Ma ezt az altatódalt minden holokauszt-emléknapon előadják Litvániában. Rivka hangja tovább él – nem a veszteség visszhangjaként, hanem a töretlen lélek himnuszaként.