Élt egyszer egy dombtetőn három fa.
Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:
-Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok-sok drágakővel.
Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.A második fa is elmondta vágyát:
- Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek.
Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát.
Utasaim biztosnak fogják érezni magukat rajtam!A harmadik fa is beszélni kezdett:
- Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek.
Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a dombon, én pedig arra fogok gondolni,
hogy nagyon közel kerültem az Istenhez és a mennyek országához.
Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek örökké rám fognak emlékezni.
Elmúlt néhány év, jöttek a fa-vágók.
Megnézték az első fát s az egyik ember azt mondta:
- Ez a fa nagyon erős, ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos, és nekifogott, hogy a fát kivágja.
- A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos belőle kincsesládát fog készíteni.
A második fánál is megszólalt egy fa-vágó:
- Ez egy nagyon magas fa, a hajógyárban biztosan jó pénzt fogok kapni érte.
- A második fa is boldog volt, érezte, hogy álma beteljesült. Nagy hajót fognak ácsolni belőle.
Amikor a fa-vágók a harmadik fához értek, ezt mondta az egyik fa-vágó:
- Ez a fa nem tudom mire lesz jó. Kivágom és anyagát elteszem.
- A harmadik fa nagyon elszomorodott. Úgy érezte reményei szertefoszlottak.
Az első fából az asztalos egy jászolt készített. Betették egy istállóba és megtöltötték szénával.
A második fából egy kis halászcsónak készült.
A fa reményei, hogy fedélzetén császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak.
A harmadik fát szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét helyre rakták.
Sok év múlt el, és a fák már megfeledkeztek álmaikról.
Egy napon egy asszony és egy ember jött be az istállóba,
ahol az asszony egy gyermeket hozott a világra,
és a kisdedet abba a jászolba helyezte, amely az első fa anyagából készült.
A fának eszébe jutott egykori álma és rájött arra, hogy a világ legnagyobb kincsét őrzi.
Ismét elmúlt sok-sok év, amikor néhány ember beült abba csónakba, amely a második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és elaludt.
Nagy vihar tört ki, és a fa arra gondolt, hogy a belőle készített csónak képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek felébresztették alvó társukat, aki felállt, a szél felé fordult,
és elkiáltotta magát: "Béke veled!" A vihar egy csapásra elmúlt.
A fa, amelynek anyagából a csónak készült, rádöbbent arra,
hogy rajta a királyok királya utazik, aki képes még a legerősebb vihart is lecsendesíteni.
Végül jött egy ember, akinek vállára tették a harmadik fa szálfáiból készített keresztet.
Terhét egy város utcáján vitte, ahol az emberek szidalmazták és gúnyolták őt.
Amikor egy magaslatra értek, az embert felszögezték a keresztre, melyet azután felállítottak a dombtetőn.
A harmadik fa rádöbbent arra, hogy álmai neki is valóra váltak:
erős maradt, magasan áll egy domb tetején,
és nagyon közel került Istenhez, mert az Ő fiának testét hordja magán.
Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elgondoltad,
jusson eszedbe, hogy az Istennek tervei vannak veled.
Ha hiszel benne, meg fog ajándékozni terveid megvalósulásával.
Mindhárom fának álmai valóra váltak, bár nem egészen úgy, ahogyan azt egykor elképzelték.
Mi sem tudhatjuk, hogy az Istennek milyen tervei vannak velünk,
hisz az Ő útjai kifürkészhetetlenek, de biztosak lehetünk benne,
ha azok megvalósulnak, az álmaink is valóra válnak.
