OLD LADY

Idős néni üldögél a padon, várja a buszt bevásárlás után. Mellé ülök, ugyanazt a buszt várom, de még legalább fél óra ,mire jönnie kell, ha nem késik. -Csókolom. -gondoltam beszélgetek, a buszig, jobban telik az idő is. - Jó napot kedvesem. Vásárlásból ? -Igen, ilyenkor veszem meg az egész heti húst és zöldséget. Csak kell a főtt étel az asztalra. - Olyan szép ,hogy ezt mondja kedvesem. Tudja kedvesem ,már kezdtem azt hinni, hogy kimegy a divatból a házi koszt. Pedig annak hatalma van. Valahogy nem tudok már lépést tartani ezzel a világgal aranyos. Nem nagy baj az, ha az öregek szépen elmennek ,tudja ? A papa már elment négy éve, de csak nem tudok még utána menni. Ötvenhárom évet éltünk együtt. Szerencsések voltunk nem mondom, mi úgy esküdtünk, hogy akartunk . Gyerekünk is úgy lett, hogy akartuk. Bár ötöt szültem, csak négy van meg. Az elsőt, Drága Piroskámat elvitte a tifusz – vászon zsebkendőt húz elő a ruhája zsebéből, makulátlan ,vasalt példányt. Megtörli a szemét, kicsit elmereng. – tudja aranyos az nem rendjén való. Gyereket temetni. Az nem. Pedig szép életünk volt. Sokat dolgoztunk. Az asszonyok főztek minden nap. Mondjuk hús csak kétszer volt egy héten, csütörtökön és vasárnap. Az ember is megette bizony a derelyét, meg a rántott levest is. Nem nagyon volt válogatás. A gyerekek azért nem mindig ettek meg mindent, de akkor kaptak egy karaj zsíros kenyeret és csend volt. Tudja aranyos, sose erőltettem őket olyat enni, amit nem akartak. Nagyon nem válogattak azért. Esténként kiültünk a gangra, a papa mesélt a régi időkről. Háborúról, vásárokról, lakodalmakról. Jaj , nehogy azt higgye ,hogy mindig igazat mondott! Olyan huncut vót, a szeme se állt jól....de szerettem a szemét szép Istenem.-itt megint törölt egyet bepárásodott szemein, de az arca mosolygott. Látom kedveském, maga azért még főz. Mi lesz ma az ebéd? -Egy kis gulyáslevest főzök meg fánkot sütök, felénk úgy hívják puffancs. Van még édesanyámtól házi szilvalekvárom. Azzal szeretjük nagyon.- reméltem, hogy a néni folytatja a mesélést, egészen bele feledkeztem. Nagy szerencsémre így történt. -Tudja aranyos nézem a gyerekeket, meg az unokákat ,sőt már dédunokám is van kettő. Mindig szaladnak. Az asszonyok is. Mindegyik. Ezek annyit járnak iskolába kedvesem,mint a csuda. Én nem mondom régen is vót olyan asszony, aki nem akart otthon lenni. Meg nem akart négyet-ötöt szülni,de azok is megfőztek minden nap, meg a kiskertjök is rendbe vót. A tanító asszony, meg a doktornő is tudott fejni, meg kapálni. A legkisebb fiamnak a felesége valami vezető egy cégnél, én nem értek ehhez. Az olyan fáradt mindig, pedig olyan kedves, okos asszony. Gyerek is van kettő. Mondom neki tenap, Csillukám gyertek ki egy kicsit, elkapálgassunk a kertbe, kibeszélgessük magunkat. Úgy is vót, kijöttek. Estefelé azt mondja a menyem: -tudja mama , nem is akartam jönni. Biztos voltam benne,hogy az egyetlen szabadnapomon nem akarok kapálni de így, hogy mindenki itt volt olyan volt mintha nyaralnék mama. Tudom én. Régen vasárnap csak a muszájt csináltuk, hacsak nem aratás vót. Elmentünk reggel templomba, otthon megebédeltünk, a gyerekek meg mindig velünk vótak. Kint a fődön, az istállóban ,mindenhol. Vasárnap este mindenki tetőtül-talpig fürdött,nem csak a kezit-lábát mosta meg. Tudja aranyos nem gondoltuk azt , hogy másnak kell felnevelni a gyerekünket. Magácskának van gyereke aranyos? -Igen, de nekem csak egy gyerekem van. - Tegyen meg valamit kedvesem. Soha ne mondja a gyerekére, hogy „csak” egy. Minden gyerek egyetlen. Nekem az fáj aki elment ,amíg élek. Magának csak egy lehetősége van jól megmutatni annak a gyereknek, hogy mi a jó és mi a rossz. Tudja kedveském semmi ,de semmi más dolgunk nincs a világban csak ennyi. Ott lenni a gyerekünkkel, és megtanítani szépen élni és különbséget tenni a jó és rossz között. Az teljesen mindegy,hogy hány gyerekünk van,vagy van-e egyáltalán. Ennyi a dolog itt a földön ,tudja aranyoskám. Az érkező busz zaja szakította félbe a nénit. Hetekig kerestem a buszmegállóban ,hátha látom még egyszer. Két hónap múlva hallottam a piacon, hogy elment a szép szemű papához , és drága Piroskájához egy csöndes reggelen.

Dance With The Dead

THE SILENT TRAGEDY?

A csendes tragédia? Annak idején Kopp Mária magyar orvos, pszichológus egy magánbeszélgetésben azt mondta, hogy Európát nem a harmadik világháborútól, hanem a semmittevésben felnövő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációktól félti! Sajnos, felnőtt egy olyan generáció, amelynek egy részét nem lehet feladatokkal terhelni, mert unja, s mindjárt továbbáll! Ezek a fiatalok, mivel kitartó munkát sem az iskolában, sem az életben nem végeztek, nem is tudnak maguknak parancsolni, más véleményét elfogadni még kevésbé, így a házasságban, családi életben, de a munkahelyen is nagyon sok kudarccal találkozva megkeserednek. Érdemes az alábbi írást ilyen szempontból elolvasni! Ne okozzunk szeretetből, könnyelműségből maradandó kárt gyermekeinknek! A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, amely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket. Ők ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak! A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek: minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved; a figyelemhiányos rendellenességek száma 43, a serdülőkori depressziós betegségeké 37 százalékkal, a 10–14 éves gyermekek körében az öngyilkossági arány 200 százalékkal nőtt. Igen, az a valóság, hogy – bár fáj ezt saját magunknak is bevallani – egyedül mi, szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek. A modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, ehhez tartozna például: az érzelmileg elérhető, megközelíthető szülők; egyértelműen meghatározott határok és erkölcsi minta, felelősség; kiegyensúlyozott étrend, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás; megfelelő mennyiségű, szabadban eltöltött aktív mozgás; kreatív játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése. Ehelyett a gyerekek ezt látják: örökké elfoglalt szülők; a végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek; az érzés, hogy „nem kellesz senkinek”; kiegyensúlyozatlan étrend és hiányos alvás; „otthonülős” életmód... Végtelen stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada, az igények azonnali kielégítése. Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy… Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig: − Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük, mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk. − Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne. − Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást. − Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben. − A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását. − Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek. − Minden napra kapjon valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játszás után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb. − Mindennap ugyanabban az időben feküdjön le, és tiltsuk meg neki, hogy az ágyba vigye a különböző eszközöket, tárgyakat. − Tanítsuk meg a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket. Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat. − Ne csomagoljuk össze, illetve vigyük a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, ami arra sarkallja majd, hogy alkotótevékenységet végezzen. − Az élet ne csak szórakozásból álljon. Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon. Semmilyen oda nem való tárgy ne legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor se, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unalom­űzőt. − Legyünk ne csak fizikálisan, de emocionálisan is elérhetőek gyermekünk számára. − Tanítsuk meg neki, mik is azok a szociális készségek. − Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk. − Tanítsuk meg, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel. − Tanítsuk meg kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együttérezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál vagy beszélgetés közben. − Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt. Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni.

DARK SPACE MUSIC--AND MIXED

SENCSOU

Miközben Elon Musk vagy Jeff Bezos minden sikeres vagy sikertelen kísérlete arra, hogy feljuttasson valamit az űrbe, megér legalább egy mínuszos hírt a mainstream sajtóban, az gyakorlatilag észrevétlen maradt, hogy magyar idő szerint 04:58-kor elindul féléves küldetésére a kínai Sencsou-14 Az űrhajó fedélzetén három tajkonautával, köztük egy nővel, célozza meg az épülő Tienkung Űrállomást, ahol két fő feladatot kell teljesíteniük júliusban és októberben. Az előbbi alkalommal a Vengtien, az utóbbinál a Mengtien modulokat tervezi felbocsátani Kína, melyeket a Sencsou-14 csapata fog összekapcsolni a Tienho központi modullal. Ha sikerrel járnak, elkészül az űrállomás alapszerkezete, így egy nemzeti űrlaboratórium jön létre. A személyzet történelmet ír, hiszen ők lesznek az elsők, akik a világűrben adják át a Tienkung irányítását. Mindemellett több kísérletet is végeznek majd a fentlétük során. Érdekesség továbbá, hogy a Sencsou-14 csapata több alkalommal is órákat fog tartania Földön lévő fiataloknak. Fontos megjegyezni, hogy Amerika, és az Európai Unió az ukrán háborúra hivatkozva lényegében megszakította a kapcsolatait az orosz űrügynökséggel, a Roszkozmoszszal. Ezzel a Nemzetközi Űrállomás (ISS) léte is veszélybe került. Kína viszont óriási lehetőséget kapott arra, hogy a „földön kívül” is megkerülhetetlen hatalommá váljon.

CHEATED

Megcsalt, nem is akárkivel és az időzítés is nagyon ócska volt A mellrákommal műtöttek, amikor ők ketten összejöhettek. És még azt hittem, hogy én fantáziálok, miközben ott feküdtem a másik szobában, a betegségemmel küszködve. "A szomszédos szobában feküdtem, a műtétemből próbáltam helyre jönni. Épp csak hazaengedtek a kórházból, ahol egy daganatot operáltak ki a jobb mellemből" – idézi fel a történteket a fiatal lány. "A barátom akkoriban kezdett el egyre furábban viselkedni; gyanítottam, hogy valami nincs rendben. Amikor viszont a barátnőm is átjött látogatóba, ez a két jómadár feltűnően zavarban volt. Nehéz volt nem észrevenni, hogy van köztük valami. Mindenfélét kitaláltak, hogy kettesben lehessenek a házon belül, miközben persze én is otthon voltam. A látogatóim, a rokonaim rendre beléjük botlottak itt-ott, különböző szobákban; akkor ijedten rebbentek szét. Egy idő után a barátnőm már annyira nem zavartatta magát, hogy ha kellett, ha nem, szorosan a pasim mellett ült le. Ők persze tagadták, hogy bármi is lenne közöttük. A barátom viselkedése is nagyon megváltozott, mintha minden percben azt akarná bizonygatni kifelé, hogy mennyire szeret engem. Gyanús volt ez a hirtelen feltámadt, intenzív érzelgősség is; korábban ez sem volt jellemző rá. A szakadék egyre mélyült köztünk, így egy idő után szakítottunk - anélkül, hogy ténylegesen bizonyosságot nyertem volna a kapcsolatukról. Később, amikor egy kicsit lehiggadtam, úgy döntöttem, adok neki még egy esélyt, próbáljuk meg újra. ” Hatalmas hiba volt. Ismerőseink figyelmeztettek, hogy a hátam mögött zavartalanul folytatják a viszonyt, mintha mi sem történt volna. Nem is tudom, miért nem hallgattam az ösztöneimre. Ráadásul, ha arra gondolok, mikor jöhettek össze, elfog a hányinger. És akkor még abban a hitben voltam, hogy meghibbantam és biztosan csak én találom ki ezt az egészet” . Őszintén szólva fogalmam sincs, mikor leszek képes arra, hogy felépüljek ebből a megalázó helyzetből. Hogy lehettem ennyire elvakult? Végtelenül fájdalmas, hogy két olyan ember miatt történt mindez, akik nagyon közel álltak hozzám" – kesereg a fiatal lány.

MARRIAGE CRISIS

HÁZASSÁGI VÁLSÁG Hat éves kapcsolatunk mintha nem akarna úgy működni, ahogy szerintem kellene. Nincs új szerelem, nincs harmadik. Meggyőződésem, hogy a hiba bennünk van... Házassági válság? A kérdés, hogy mi lehet a megoldás? Nekem nem sikerült rájönni... Két gyermekes anyuka vagyok, aki 20 hetes kismama. Gyermekeim négy, illetve két évesek. Hat éve élünk együtt férjemmel. Kezdetben voltak nehézségeink, úgy tűnt, kapcsolatunk az első egy évben véget ér. Akkor viszont kiderült, hogy első gyermekünket várom, s ez valahogy mindent megváltoztatott. Rendeztünk dolgainkat és körülbelül egy évvel ezelőttig szinte idilli volt minden. Kisebb viták, de összhang az élet fontos dolgaiban. Egy éve viszont úgy érzem, hogy szinte csak fizikailag vagyunk egymás mellett, lelkileg mintha teljesen máshol járnánk. Nincs meg az összhang, nincs meg a meghittség. Én keveslem a figyelmet, a kedvességet, az elismerést, ő pedig úgy érzi, nem értem meg. Mintha elbeszélnénk egymás mellett. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy elég sokat tartózkodik nálunk valamelyik nagyszülő, ami miatt igen sok a konfliktus a férjem és köztem. Szerinte ez az oka minden vitánknak és a megváltozott kapcsolatunknak is. Én viszont nem értek ezzel egyet. Valahogy úgy érzem, hogy a pénzkeresésen kívül minden egyéb feladat rám hárul, melyhez semmilyen segítséget tőle nem kapok. Olyan érzésem van, mintha robotként működnék napi szinten. Már nem érzem azt, amit annak idején, hogy én vagyok a NŐ, csak egy háziasszonyt látok magamban. Ez viszont engem nem elégít ki. Ha őszinte akarok lenni, kértem, követeltem dolgokat, de már nincs hozzá kedvem. Természetesen nem akarom feladni. A férjem jó ember, kedves is, figyelmes is, csak mint írtam, az utóbbi időben engem kímél meg ezen jellemétől. Nem durva, nem bántó, sokkal inkább közönyös. És úgy érzem, lassan én is közönyös lettem irányába. Pedig úgy érzem, hogy az érzéseim változatlanok. Biztosan más is járt már hasonló cipőben, de nekem egyelőre nem sikerült rájönnöm, mit kellene tennem.