RÉGI FALUSI SZOKÁSOK

Adjon Isten, tiszta porta és pálinka: régi falusi szokások nyomában. Ha valakinek rendezetlen volt a portája, piszkos az ablaka, seperetlen volt a járda , akkor azt a falubeliek megszólták, kibeszélték. Nem is olyan régen írtam már néhány szokásról, amelyek régen mindennaposak voltak, de mára elfelejtődtek, mint például a hagyma szárának fonása, vagy a harisnya stoppolás. Most újabb szokásokról hoztam egy kis összefoglalót. Mit szól a falu….-------- Ne érje szó a ház elejét – mondta mindig a nagymamám, s én azt hittem, ez amolyan szólásmondás, ami annyit tesz, ne adjunk okot a kritikára, magam gyereknyelvére lefordítva tehát: viselkedjünk rendesen. Tulajdonképpen többé-kevésbé jól is hittem, csak az eredetét nem ismertem mostanáig. Régen faluhelyen a hosszúkás parasztházaknak csak a rövid, 2 ablakos oldala nézett az utcára (általában ez volt a tisztaszoba). Ezt a két ablakot és a ház elejét vették szemügyre azok, akik az utcán elhaladtak, s a látvány alapján ítélték meg a lakókat – hiszen bejárni egymáshoz csak a rokonoknak, jó ismerősöknek lehetett.--------- Ha valakinek rendezetlen volt a portája, piszkos az ablaka, seperetlen volt a járda , akkor azt a falubeliek megszólták, kibeszélték. Ezért az asszonyok minden nap felsöpörtek a ház előtt, az udvart, az utcát is felgereblyézték és felsöpörték, az árokpartot rendezték. Az asszonyok dolga volt a kerítés rendben tartása is. Trécselni az utcán nem volt ildomos – megszólta a falu azt, akinek a háztája rendezetlen volt, de beszélgetni jutott ideje. Ne csak együnk, igyunk is….------- Az ember mikor felkelt, nem reggelizett sokat, legfeljebb bekapott egy kis kenyeret, mellé viszont megivott egy felest. Pálinka nélkül ritkán indult a nap, ez volt a szokásos étvágygerjesztő. Nap közben aztán a parasztember nem ivott, viszont ha a földön nagy munkák voltak, és napszámosok dolgoztak, azokat illett kínálni. Ilyenkor a gazda porciózott. Pálinkáztak ünnepekkor és pálinkáztak kötelező jelleggel disznóvágások alkalmával is. A dohányon, pipán, zsebkendőn túl biztosan volt nála pálinka. Nem inni – kínálni. Inni odahaza indulás előtt ittak egy-egy nagyobb bátorságnövelő kortyot, hiszen a földhöz szokott embernek külön tortúrát jelentett a városba menni, erőt kellett meríteni hozzá. Ha valakinél nem volt flaska, amiből kínálhatott, azt a többiek lenézték, szegénynek, élhetetlennek vagy zsugorinak gondolták.------- A pálinka kínálásnak is megvoltak a maga szabályai. Ha megkínálták az embert beosztva illett fogyasztani. 3-4 pohárnál többet a vendéglátók nem kínáltak, nem volt jellemző a folyamatos kínálás. Az asszonyok csak nagyon óvatosan ittak, reggel soha, inkább csak nagy munkák alkalmával szopogattak el egy-egy pohárkával. Volt azonban egy hely, ahol minden asszony kapott pálinkát – ez pedig a gyermekágy volt. A fájdalmak enyhítésére járt a pálinka.------- Adjon Isten! A köszönési szabályok és szokások koronként változnak. A különböző társadalmi rétegek, a települések, de még a foglalkozások is saját köszönési formát használtak hajdanán. A katolikus lelkész Dicsértessék a Jézus Krisztus, a református Békesség Istentől szavakkal üdvözölte az érkezőt. A katonák az Erőt, egészséget, míg a bányász a Jó szerencsét szavakat használta. A parasztok Adjon Isten, Jó napot-tal köszöntötték az idegent. Ha valaki messziről jött, akkor a Hozott Isten, Isten hozta , ha pedig távozott, akkor az Isten veled, Isten áldja meg, vagy Isten áldjon volt a megszokott üdvözlési forma.------ Köszönni lehetett gesztussal is, ilyen volt a biccentés, intés, térdhajlítás, ezeket a gesztusokat gyakran önmagukban, szavak nélkül is használták.