Egyszer már kihalt az emberiség 98.7 százaléka
Tudósok szerint emberi őseink majdnem kihaltak 900 000 évvel ezelőtt.
Egy új, a modern genetikai adatok elemzésével kapcsolatos módszer arra utal, hogy ebben az időszakban az emberszabásúak mindössze 1 280 egyedből álló csoportban maradtak (csak) fenn, írja a SCIAM.------
Egy tanulmány szerint Afrika területén élő emberi őseink körülbelül 900 000 évvel ezelőtt a kihalás szélére kerültek. A Science folyóiratban megjelent kutatás arra utal, hogy a hivatkozott populáció jóval azelőtt drasztikusan lecsökkent, hogy fajunk, a Homo sapiens megjelent volna. A szaporodó egyedek száma mindössze 1 280-ra csökkent, és 117 000 évig nem növekedett.--------
„Az emberi őseink körülbelül 98,7 százaléka elveszett” – mondta Haipeng Li, a Pekingi Kínai Tudományos Akadémia populációgenetikusa, a tanulmány társszerzője. Hozzátette, hogy a 950 000 és 650 000 év közötti afrikai és eurázsiai fosszilis leletek hiányosak, és hogy „ennek a szűk keresztmetszetnek a felfedezése magyarázatot adhat erre a kronológiai hézagra”.----------
Nick Ashton, a British Museum (London) régésze, aki egy kapcsolódó elemzést írt a tanulmányhoz, lenyűgözőnek találta, hogy az ősi populáció ennyire kis létszámúvá zsugorodott. „Ez azt sugallja, hogy ez a populáció egy nagyon kis területre koncentrálódott, ahol szoros társadalmi összetartás volt szükséges a túléléshez” – mondta. „Még nagyobb meglepetés az, hogy ez a kis csoport ilyen hosszú időn át fennmaradt. Ha ez igaz, akkor elképzelhető, hogy egy stabil környezetre volt szükségük elegendő erőforrással és minimális külső nyomással.”------
Nyomok a modern DNS-ből
A felfedezésükhöz a kutatóknak új eszközöket kellett kifejleszteniük. A genom szekvenálásának fejlődése következtében a tudósok már megfelelő képet alkothattak a modern ember megjelenése utáni populációméretekről, ugyanakkor a kutatók egy olyan módszert is kidolgoztak, amely lehetővé tette számukra, hogy a korábbi emberi ősökről is részletesebb adatokat nyerjenek. Serena Tucci, a Yale Egyetem (New Haven, Connecticut) antropológusa szerint erre a munkára régóta nagy szükség volt. „Még mindig nagyon keveset tudunk a korai emberi ősök populációdinamikájáról, részben módszertani korlátok és az ősi Homo mintákból származó DNS-adatok nehéz hozzáférhetősége miatt” – mondta.------
A kutatók új módszere azonban lehetővé tette számukra, hogy a jelenkori emberek genetikai adatai alapján rekonstruálják az ősi populációdinamikát. Egy összetett géncsaládfa felépítésével a kutatók nagyobb pontossággal tudták megvizsgálni a fa apróbb ágait, és azonosították a jelentős evolúciós eseményeket.
A technika „a reflektorfényt a 800 000 és az egymillió évvel ezelőtti időszakra irányította – amellyel kapcsolatban megjegyzendő, hogy még mindig sok a bizonytalanság – oly módon, ahogyan ezt korábban nem tették” – mondta Stanley Ambrose, az Urbana-Champaign-i Illinois Egyetem antropológusa.------
Ez az időszak a korai-középső pleisztocén átmenet része volt – egy olyan időszak, amikor a klímaváltozás drasztikussá vált, és a glaciális ciklusok hosszabbak és intenzívebbek lettek. Afrikában ez hosszú szárazsági időszakokhoz vezetett. Li szerint a változó klíma kiirthatta az emberi ősöket, és új emberi fajok megjelenésére „kényszeríthette“ őket. Ezek később akár a modern ember és kihalt rokonaink, a gyenyiszovai és neandervölgyi emberek utolsó közös ősévé is válhattak.------
Körülbelül 813 000 évvel ezelőtt az emberszabásúak populációja ismét növekedni kezdett. Azt, hogy őseink hogyan maradtak fenn, és mi tette lehetővé számukra az újbóli gyarapodást, még mindig nem világos – mondta Ziqian Hao, a tanulmány társszerzője, a Shandong Első Orvostudományi Egyetem és Shandong Orvosi Tudományos Akadémia populációgenetikusa. Azonban úgy véli, hogy ez a szűk keresztmetszet alapvető hatással volt az emberi genetikai sokféleségre, amely számos fontos modern emberi jellemzőt, például az agyméretet is befolyásolta. Becslése szerint a genetikai sokféleség akár kétharmadát is elveszthettük. „Ez az időszak kulcsfontosságú az emberi evolúcióban, és e körben számos fontos kérdésre kell még választ adni” – mondta.------
Ashton szeretné, ha a kutatók eredményeit további régészeti és fosszilis bizonyítékok is alátámasztanák. „A szerzők azt állítják, hogy ez a szűk keresztmetszet globális népességcsökkenést jelentett,” mondta, „de az Afrikán kívüli régészeti lelőhelyek száma arra utal, hogy ez nem így volt. Valószínűbbnek tűnik, hogy inkább egy regionális népességcsökkenés történt.”
Kapcsolódó anyagok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése