A SZÉNBÁNYÁK „szellemei”
Ezeket a lovakat vagy "pitpónikat" megfosztották attól, hogy megtapasztalják a napfényt és a friss levegőt. Ehelyett a föld alatti sötétségben éltek, ösztöneikre és emberi partnereik, az úgynevezett konogonokra támaszkodva. Ezek a lovak megszülettek, dolgoztak és elpusztultak a sötétben, kitartó munkával.-------- Nem volt ritka, hogy egyetlen ló egymaga nyolc nehéz szeneskocsit húzott. Kihívó körülményeik ellenére ezek az állatok megőrizték méltóságukat, és tisztában voltak jogaikkal, például megtagadták a költözést, ha úgy érzik, hogy túl sok kocsi terheli őket. -------Figyelemre méltó időérzékük is volt, tudták, mikor ér véget a munkanapjuk, és sötétben is visszataláltak az istállóba. A lovaknak ez az igényes munkája a bányákban egészen 1972-ig folytatódott, amikor a technológia átvette az uralmat, és ezzel egy korszak végét jelentette.-------- 1972. december 3-án Ruby, az utolsó bányászlova nagyszabású módon előkerült a bányákból. Zenekar kíséretében emelték ki a sötétből a virágkoszorúval ékesített Rubyt, amely a bányászlovak és társaik korszakának lezárását jelképezi.------- A föld alatti közös munkájuk emlékére a "Conogon" nevű szoborkompozíciót állítottak fel a "Vörös-hegy" Múzeum-rezervátumban..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése