ALONE

EGYEDÜL. ...kavarogtak benne az érzések, a bizonytalanság. Nem tudta már, hogy mi a jó és mi a rossz, hetek óta nem találta a helyét. Magányra, időre és gondolkodásra volt szüksége. Elindult. Nem tudta merre jár, csak egy olyan helyet keresett, ahol Ég és Föld között lebeghet.--------- Órák után találta meg, valahol egy erdő szélén, ahonnan tisztán lehetett látni a fényeket, a várost. Félelmetesnek kellett volna éreznie, hiszen közel-távol sehol senki nem járt, de a csend megnyugtatta. Talált egy kiálló szikladarabot, arra ült le. Magára terítette a kocsiból a plédet, és szabadon engedte a könnyeit. Hagyta, hadd mossa ki belőle az elmúlt hetek gyötrődéseit.---------- Hagyta, hogy a szél körbeölelje, hagyta, hogy a szíve megnyíljon, hagyta, hogy a körmei heget vájjanak a tenyerébe, hagyta, hogy bekerítse a fájdalom újra és újra. Halkan sírt és hosszan.-------- Nem hallhatta senki és nem volt mellette senki, aki megvigasztalhatta volna. Tudta, nagyon hamar eljön az idő, amikor döntenie kell, de a mérleget még nem készítette el. Nem merte elkészíteni. Nem volt még ereje hozzá. Addig ült ott, amíg a hideg már úgy átjárta, hogy nem okozott fájdalmat. Csak belül reszketett...