"Amikor megszületett, azt ígérted, boldoggá teszed.
Minden áron, bármi áron, de boldog lesz a gyermeked. Emlékszel?
Tökéletes baba volt, pedig semmit nem tudott, de élt, egészségesen.
Most megnőtt és bizonyítványt kap, tele ostoba jegyekkel.
Jegyet kap és fél.
Fél, mert azt akarja majd, büszke légy rá, szeresd őt, ezért küzdött, ezért hajtott.
De mi tudjuk, győzni mindig nem lehet.
Állj mellette, fogd a kezét és mondd el neki, hogy szereted.
Kapjon bármit, legyen az a jegy akármilyen görbe vagy egyenes, ő a tiéd, és igenis büszke vagy rá.
Büszke, mert él.
És mert ennél fontosabb semmi nem lehet.
Él és egészséges.
És lesz majd tűzoltó, meg vadakat terelő juhász, kit érdekel, ha közben élhet, boldogan.
Mert ezt ígérted. Emlékszel?
Hogy boldoggá teszed minden áron, bármi áron.
Hogy akkor is tökéletes lesz, ha elbukik, ha kudarc éri, majd ott állsz és felsegíted.
Mert őt kaptad.
A szertelent, aki néha hanyag, aki játszik, mert gyerek, és aki igenis kötelességét teljesíti. Igen.
Mert gyerek, mert boldog, minden áron, bármi áron."
(idézet: Theodorovits Andrea,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése