RAVATALOZÓ....Temetés.

A szobám ablakából kinézve mindig a felkelő nap sugarai simogatják arcomat és eszembe jut milyen halandó is az ember,míg fiatal voltál esküvőkre jártál most pedig temetésekre. Az utolsó állomásunk településünk ravatalozója, az emberek többsége elmegy és megadja a végtisztességet ismerőseinek,rokonainak. A ravatalozóban számtalan gondolat fut át rajtad ( az elhunytról, az életről,miértekről,falun mindenki ismer mindenkit és bele lát mások életébe) míg a hívek éneklik közösen a zsoltárokat.Érzed a gyertya és koszorúk fanyar illatát,látod a fájdalmat és könnyeket a szemekben.Megérkezik a pap(megszólal a kis lélekharang) és elmondja a hozzátartozó által leírt fontos dolgokat az elhunytról és a búcsúztatót.A koporsót körbeállják az unokák ,családtagok és a legnagyobb fájdalmat viselő a társ,akivel élete nagy részét töltötte szeretetben vagy éppen a gyermeke.Lezárják a koporsó fedelét és felszakad a fájdalom,nem látják már többé.A fiatalok legtöbbje még nem éli át az érzést,nem is járnak temetésre de korunk haladtával ...."Valami él még szívedben, egy emlék, valamilyen homályos életcél, szeretnél viszontlátni valakit, szeretnél megmondani vagy megtudni valamit, s tudod jól, hogy a pillanat majd eljön egy napon, s akkor egyszerre nem is lesz olyan végzetesen fontos megtudni az igazat, és válaszolni reá, mint ezt a várakozás évtizedeiben hitted. Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal".....megértjük a történéseket.Majd elkísérik utolsó útjára a sírhoz,ahol végső nyughelye és sírhantja áll,emlékezetül.