2011. április 30., szombat

KELETI MESE....




Leterítem elébed hajam: szőnyeged
lesz, hullámzó tengeri fű, ringó ágyad.
Szivárványszemeimben én- és tevágyad
fellobban - ezeregyéjszakát sző neked.

Így lesz bőrünk pírral, lánggal, hímzett kárpit,
vércsepp-rubintokkal rakom ki a szélét,
harmatgyöngy só(ha)ját ízlelem, szegélyét,
s csak a józankábaság, a mámor számít.

Tűzrózsás egymástakarónk szikrákat szór
míg belülről táplál - minden álom szabad,
fénygombolyag hálóz, fon be egyszer, hatszor,

szemedben az ég nefelejcsekké válik...
Keleties meseként hull le ránk a nap.,

1 megjegyzés: