PUTYIN VÁLASZ LÉPÉSE

2 amerikai és egy olasz repülő végezte az akció koordinálását! EZT FOGJA TENNI OROSZORSZÁG Igen sok nyilatkozat és szakvélemény jelent meg arról, hogy milyen választ fog adni Oroszország a légibázisait érintő támadásra. Vannak akik bibliai rettenetességű bosszú-forgatókönyveket vizionálnak. Én a magam részérol inkább azt szeretném górcső alá venni, hogy milyen lépéseket fognak tenni az oroszok annak érdekében, hogy a támadás miatt kialakult szűk keresztmetszeteket megkerüljék. 1. Diszlokáció-----

Oroszország már korábban is alkalmazta a bombázók áttelepítésének taktikáját: 2025 májusában Tu–22M3-asokat és Tu–95-ösöket vezényeltek át az olenyai és az engelsi légibázisokra, valószínűleg az ellenséges hírszerzés megtévesztése céljából. A bombázók további széttelepítése távoli orosz vagy belorusz repülőterekre csökkentheti a dróntámadásokkal szembeni sérülékenységet, ugyanakkor ez megnyújtja az ellátási vonalakat. Szövetséges országok, például Belarusz légibázisainak használata – amint az a siklóbombás hadjáratok elemzéseiből is kiderül – menedéket nyújthat, ugyanakkor eszkalációs kockázatot jelent a NATO irányába. 2. Fokozott támaszkodás a taktikai légierőre----- A bombázóveszteségek ellensúlyozására Oroszország a taktikai repülőgépekre helyezheti át a hangsúlyt a rakéta- és siklóbombás csapásokhoz. Ezek a gépek bár nem képesek olyan nagy hatótávolságú támadásokra, mint a stratégiai bombázók, precíziós fegyverek célba juttatására alkalmasak – ezt például Avgyijivka pusztulása is bizonyítja. Ez a megoldás ugyanakkor fokozott kockázatot hordoz, mivel a taktikai repülőgépek közelebb repülnek a frontvonalhoz, így sebezhetőbbek az ukrán légvédelemmel szemben. 3. A repülőterek védelmének megerősítése Oroszország prioritásként kezelheti a rövid hatótávolságú légvédelmi rendszerek (pl. Pantsir–S1) és az elektronikai hadviselési (EW) rendszerek telepítését, hogy kivédje az FPV drónokat. A drónfelderítő radarokba és zavaró technológiákba történő beruházások csökkenthetik a jövőbeni támadások hatékonyságát, bár ezek több bázison történő kiépítése időigényes. A légvédelmi egységek kiképzése a kis drónok elleni harcra – eltérően a hagyományos rakétafenyegetésektől – szintén része lehet e hiányosság kezelésének. 4. Alternatív csapásmérő platformok----- Oroszország növelheti a földi és tengeri indítású rakétarendszerekre való támaszkodást, mint amilyenek az Iszkander típusú ballisztikus rakéták vagy a Kalibr cirkálórakéták, amelyeket hadihajókról indítanak. Ezen rendszerek hatótávolsága és robbanóereje alacsonyabb, mint a stratégiai bombázóké, de hatékony eszközök maradnak. A hosszú hatótávolságú drónok fejlesztése és bevetése részben kompenzálhatja a bombázók kiesését, noha ezen technológiák fejlettsége még nem éri el a kívánt szintet az orosz haditechnikában. 5. A Tu–160M2 gyártás felgyorsítása----- Oroszország megpróbálhatja felgyorsítani a Tu–160M2 bombázók gyártását Kazanyban, ám ezt az ipari kapacitás és a pénzügyi források szűkössége korlátozza. A meglévő Tu–95-ösök és Tu–22M3-asok modernizálása (pl. Tu–22M5-ös verzióvá alakításuk) részlegesen pótolhatja a kapacitásveszteséget, bár ez hosszabb távú megoldás. A külföldi – például kínai – technológiai vagy alkatrészellátási segítség kérése enyhítheti a helyzetet, de egyúttal stratégiai függőséggel és politikai következményekkel is járhat. 6. Megtévesztés és műveleti titoktartás----- Oroszország már korábban is alkalmazott megtévesztési taktikákat – például bombázók rotációs áthelyezését –, ahogyan azt 2025 májusában is megfigyelhettük. E törekvések fokozása – például makett gépek telepítése vagy hamis rádiójelek sugárzása – segíthet a megmaradt eszközök védelmében. A műveleti biztonság szigorítása, például a közösségi médiában történő kiszivárgások megelőzése (mint amilyen a június 1-jei csapások előtt történt), szintén kulcsfontosságú az ukrán célfelderítő képességek csökkentésében. 7. Faramuci triádok----- Az orosz nukleáris triád egyik lába hirtelen megrövidült. A triáddal nem rendelkező atomhatalmak – például Franciaország és az Egyesült Királyság – példája azt mutatja, hogy egy atomhatalom két, sőt akár egy lábon állva is atomhatalom marad. Az sem kizárt, hogy a kiesett stratégiai bombázók helyét újszerű platformok veszik át. Jó példa erre az indiai nukleáris triád tengeri komponense, amely – az atomrakétákkal felszerelt tengeralattjárók elterjedése előtt – groteszk módon, felszíni hajókról indított ballisztikus rakétákra épült.---- Jelenleg a mi feladatunk az, hogy saját házunk táján söpörjünk, és őszintén megvizsgáljuk: bekövetkezhet-e nálunk is egy ilyen katasztrofális dróntámadás, fel vagyunk-e készülve a hatásainak mérséklésére, a lehető legtöbb támadóeszköz semlegesítésére, valamint a működés folytonosságának biztosítására. Törekednünk kell arra, hogy egyaránt tanuljunk az egyik fél sikeréből és a másik fél kudarcából