'50-es évek, Rendőrök és utcahangulat

'50-es évek, Rendőrök és utcahangulat Az utcán mindig van rendőr. Elsősorban a forgalomirányítást végzik a közutak kereszteződésének középpontjában, ehhez olykor vannak dobogóik, olykor nincsenek, a ruházatuk az évszaknak megfelelő, télen térdig érő csizma, a csizma fölött rendőregyenruha, sötétkék, és rendőrsapka, sildes. A szájukban fémfütyölőt tartanak, amivel jelezhetik bármiféle igényüket a járókelőkhöz fordulva, vagy arra mutatva, akivel problémájuk van, akár kocsira, akár emberre mutatnak. Feszes vigyázzban olykor-olykor félfordulatot végezve új irányba fordulnak és abba az irányba mutatnak, ahová indulhat a forgalom vagy a gyalogosok. A rendőr mozgásának balett jellege van. A kiskrambók nem úgy nézték, mint egy hatósági közeget, hanem a mozgása miatt, mint egy kissé őrült palit, akit odakényszerítettek középre.---------- Aki mégis előbb indul el, mint szabad, arra a rendőr füttyent, ujját begörbítve magához is hívhatja és megbüntetheti. Aki nem megy oda a rendőrhöz, arra lesúlyt a törvény ökle, sokkal szigorúbban, mintha kifizette volna a 10 forintot vagy a 100 forintot.---------- A város hangulata ijesztő.Mindenesetre annak a számára, aki úgy gondolta vagy úgy gondolja, hogy utcán lenni szabad. Persze miért gondolta, hogy szabad? Olyan érzése van az embernek, noha ez az érzés ritkán tudatosodik, mintha megfigyelés alatt állnánk, itt az utcán is. Fentről, oldalról, alulról, vagyis nem tudni honnan, mindenhonnan néznek. Hogyan viselkedünk, hová megyünk, kinek a társaságában, milyen arcot vágunk, amikor a kirakatokra nézünk, milyen arcot vágunk, ha a rendőrelvtársra kell pillantanunk… de vegyünk egy ’56 előtti oldottabb szombat estét vagy vasárnap délutánt az utcán! Talán láthatunk jobban öltözött, úgyszólván ünnepnapra kiöltözött embereket, látogatóba mennek, úgy tesznek, vagy moziba, a nők nyakában ilyenkor lehet gyöngysor vagy valamilyen más nyakravaló, a fülbevalójuk is lehet, látható, vagyis már akkora, hogy látható is, de ez igen ritka és előfordul, hogy megszólják azt a nőt, aki ilyet visel.----------- A férfiak öltözködésének a legúriasabb vonása hogyha nem egyszínű, jó minőségű nyakkendőt kötnek a fehér ingük gallérja alá. A csomó kötésének a módja azt is elárulja, a régi világhoz tartozónak érzik-e magukat, akkor nem háromszögletű a nyakkendő csomója, hanem nagy szilvaszem alakú nyújtott forma. A legelegánsabb nyakkendő a selyemnyakkendő, aki hordja nem megbízható elvtárs, és még kevésbé megbízható, hogy ha csokornyakkendőt visel. („Régimódi reakciós öregúr, talán festő vagy más, efféle bolond.”) Ha nem cigányprímás vagy bolond művész, akkor ellenforradalmár. Szabadlábon. ---------(Az én fantáziámban.) Láthatunk botladozó részegeket is, a félhomályos mellékutcákban többet. Koldusokat nem látunk. Azokat már bevitték az őrszobára. Általában semmi nincs az utcán, ami nincs engedélyezve vagy törzskönyvezve, vagy nincs egyenruhája és pisztolya.