2012. április 24., kedd

BRUTÁLIS RABLÁS FÉNYESLITKÉN

Tegnap reggel korán mentem vásárolni településünk Fényeslitke egyik üzletébe és "halottátok mi történt Matild nénit(közel a 80 hoz) brutálisan bántalmazták az éjszaka és kirabolták súlyosak a sérülései " ezt beszélte az egész falu.Este 8 órakor három helybéli (fiatal korúak,2 fiú és egyikük barátnője) tévénézés közben, rátörte az ajtót és trágár szavakkal követelték a nyugdíját,"Fiaim ne bántsatok nincs pénzem a fiam kezeli a nyugdíjam, majd párnával és kézzel fojtogattak,halálfélelmem volt" mondta a néni aki személyes ismerősöm hiszen több éven keresztül munkatársam volt. (Ezen az éjszakán még két helyen is próbálkoztak rablással,ugyan ezek a fiatalok,szintén időseknél)Matild néni egy aranyos, kedves többgyerekes idős nagymama aki egyedül élt("nem akarok a gyerekeim nyakán lenni szeretek itt egyedül élni nem nem hagynám itt a párom sírját") a temetővel szemben kis hajlékában(a falon feszület és Jézus kép vallásos asszony.Többször meglátogattam , ha buli volt a cégnél vittem neki egy kis őzpörköltet és beszélgettünk a régi időkről életről halálról,(férje sokáig,temető gondnok volt) ellátott virággal és sok élettapasztalattal.Mindenkihez van egy kedves szava, A fia majdnem minden reggel munkába menet látogatja és szeretettel gondoskodik róla,családjával. Az egész falu felháborodását váltotta ki az eset,érdekes a támadók nem romák MAGYAROK (ha lehet annak nevezni) őket,nem is szegény család gyerekei,(normális ,tiszteletben álló nagyszülőkkel). A motivációt nem értjük,mivel a nénike nem rendelkezett komoly értékekkel szerényen élt kis nyugdíjából,de öltek meg már embert 1000 forintért is.A szomszéd közben megérkezett és a gépkocsi fénye elriasztotta a rablókat.A szülők felelőssége is megkérdőjelezhető mivel ezekkel a fiatalokkal voltak már problémák.Mostanában láthatjuk a médiában is valami megváltozott. A mai fiatalok egyes részei, agresszívek, gyilkolnak rabolnak talán mi is tehetünk róla(válások, szétment családok,lelki sebek ) sok fiatal tombol céltalanul bandákba verődve,fosztogatva.Az egyedül élő idősek már érzik nincsenek biztonságban, ezért figyeljünk nagyon egymásra és nézzünk rá egyedül élő szomszédunkra. És mutassunk követhető normális élet példát gyerekeinknek,hogy ne történjenek ilyen esetek. ---MÁR 4 ÉVE KÖVETTE FÉRJÉT AZ ÖRÖK NYUGALOMBA - LEGYEN NEKIK KÖNNYŰ A FÖLD

2012. április 21., szombat

SZERELMI TÖRTÉNET 40 FELETT.

Mindenki életében legalább egyszer eljön az igaz szerelem. A kamaszkori szerelem nagyon szép és emlékezetes. De amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is múlik. De ha valakit 40 évesen érint meg ennek a gyönyörű érzésnek a szele, akkor az eget rengető. És ha egyszer véget ér... Nem tudom, hogy lehet elviselni annak fájdalmát. Én e cikk megírásával próbálom enyhíteni. Egy könyvelő irodában dolgoztam akkor. Ott ismerkedtem meg egy ingatlanközvetítő vállalkozóval. Nagyon sokat beszélgettünk, hamar rájöttünk, hogy nem vagyunk egymásnak közömbösek. Sajnos a férfi nős volt és 2 gyermek apja. Megbeszéltük, hogy nem történhet semmi, mert nagyon fontos neki a család és nem mer kockáztatni. Aztán kb. 2 évig nem is hallottam róla. Volt egy ingatlanunk, amit el akartunk adni. Gondoltam megkeresem régi ismerősömet, hogy segítsen ebben. Természetesen nagyon szívesen segített. Az első találkozón megbeszéltük - kb. 2 órán keresztül - mi történt velünk az elmúlt években - mint két rég nem látott ismerős. Aztán mikor felvette az ingatlan leült mellém és.... elcsattant az első csók. Nagyon jól esett, mivel akkor már évek óta nem volt senkim. Aztán elköszöntünk egymástól. Olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna fogatni velem. Az a férfi, aki mindig is tetszett, mindig vibrált köztünk a levegő. Egyszerűen el sem tudtam hinni, hogy ez igaz. Napokig, hetekig meg voltam szédülve. Olyan érzés kerített hatalmába, amit jobb, ha le sem írok. Aztán két hét múlva felhívott, utóbb kiderült nyaralni volt a családjával. Találkozni, randizni akart velem. Leszerveztük. És 2005. szeptember 1-jén elkezdődött a kapcsolatunk. Hetente találkoztunk, naponta keresett telefonon, még este későn is - mikor már mindenki aludt - felhívott és órákon keresztül beszélgettünk. Szerelmesek lettünk! Gyönyörű 2 év volt. 2 év után tudta meg a felesége, hogy Én vagyok. Kérte, hogy szakítson velem, de Ő erre nem volt hajlandó. Engem akart. Minden úgy történt, ahogy arról minden szerelmes nő álmodik. A feleség elköltözött a gyerekekkel. Innentől a folytatás egyértelmű lett volna. De nem úgy történt. A család elköltözésével valami történt a párom fejével. Bűntudata volt, ami megmérgezte a kapcsolatunkat. Engem akart, ugyanakkor a családját is akarta. De a kettő nem működött úgy, ahogy Ő elképzelte. Elkezdődtek a depis időszakai. Kimaradt napokig, mindig Én kerestem, hogy mi van vele. Ennek mindig örült és folytattuk ott ahol abbahagytuk. Egyszer egy ilyen depis időszakában, pontosan 3 évvel ezelőtt éjszaka úgy gondoltam, hogy most megyek hozzá. Beültem az autóba és teljesen összetörtem mikor nem találtam otthon. Egyértelmű volt számomra, hogy nő van a dologban. Egész éjszaka virrasztottam. Aztán másnap hosszú beszélgetés és azt mondta a másik nő nem jelent neki semmit, Én vagyok az, akit szeret. Hittem neki. Úgy gondoltam adni kell ennek a kapcsolatnak egy esélyt, már csak azért is, mert azt kaptam, amit Én is adtam. Nagyon szerelmes voltam mindent megtettem ezért a szerelemért. Aztán megint jött a nyár és megint ment a család nyaralni. Mikor haza jött rájöttem, hogy a másik nővel is tartja a kapcsolatot. Közben rendeződött a kapcsolat a családdal is. Minden nap éjfél volt mikor kiért hozzám. Minden nap éjjel randiztunk, ugyanis ott aludt nálam. Sok veszekedés a késői érkezése miatt, nappali programot nem vállalt fel velem. A családdal csináltak programot. (Feleség, gyerekek). De én még mindig vakon szerelmes voltam egy olyan férfiba, aki nem tudott elszakadni a feleségétől, nem tudott elszakadni a másik barátnőjétől és nem tudott elszakadni tőlem sem. Veszekedést veszekedés követett. Én ilyenkor elküldtem, de Ő mindig visszajött. Kb. 1,5 éve a falumban ahol élek, egyik ügyfele élettársával összeszűrte a levet. Én vak szerelmes már nem tudom hányadszor, adtam egy újabb esélyt. Az utóbbi hódítását azonban nem tudtam megbocsájtani. Megalázott. Állandóan bizalmatlan voltam, mindig féltékenykedtem, veszekedtem. De Ő rendületlenül csak jött esténként, lenyelt minden vitát. Természetesen már azt sem tudtam, hányan vagyunk ebben a kapcsolatban. Ő tagadott, hazudott, de Én tudtam, hogy mindenki megvan neki, aki egyszer ebbe a körbe bekerült. Aztán 6 év után elmúlt a szerelem megölte a bizalmatlanság, a féltékenység, a tisztelet az őszinteség hiánya részéről, a hozzáállása a kapcsolatunkhoz, a nőügyei stb. Nem bírtam tovább - Valentin napon kiadtam az útját. Összetörve lelkileg, idegileg megtépázva, megalázva. Azóta nem hívtam, Ő sem hívott. Már van egy újabb barátnője, akivel randizgat. Aki még nem tudja, hogy nem csak Ő van abban a kapcsolatban. Kérdezem, a pasiknak tényleg ilyen könnyen megy? Én mindig határozott voltam, mindig tudtam, hogy mit csinálok és azt is hogy mit ne csináljak. Ez a szerelem teljesen elvette az eszemet. Ha az első 2,5 évet nézem megérte, ha az utóbbi 3 évet nézem NEM. Solya

2012. április 11., szerda

TÜNDÉRMESÉK NINCSENEK.


Rájössz, hogy igazából az egész kapcsolat már csak azért van, mert te úgy akarod. Bevetsz már minden praktikát, reménykedsz titkon, de úgyis tudod, hogy előbb - utóbb szakítás a vége. Vannak figyelmeztető jelek, amikre jobb odafigyelni. Rájössz, hogy a szőke herceg egy fafejű alak, aki teljesen meg akarja változtatni a lényed.

Vannak párok, akiknél a szerelem csak úgy jön magától, mások várnak heteket, míg szépen kialakul az érzés, majd pedig beléjük üt a felismerés, hogy SZERELMES vagyok ebbe az emberbe.
Amikor ez megvan egy kapcsolatban, akkor minden szép és jó, a gond akkor van, ha éveket éltek úgy egymás mellett, hogy tudjátok mindketten, hogy titeket nem a szerelem köt össze.
Így jártam én is. 2007. január 1-jén a legjobb fiú barátommal a nexus több lett, mint baráti. Egy átbulizott szilveszter éjszaka eredménye, hogy szeretők lettünk. Megbeszéltük, hogy jobb, ha nem lesz közöttünk semmi, de egyre inkább a találkozások alkalmával az ágyban kötöttünk ki. Három hónapig húztuk a rétestésztát, mire abban a hitben, hogy mi teljesen jók vagyunk egymásnak, végre egy pár lettünk. Ez volt az első hiba, ami elkövettem, hogy belementem egy szerelem nélküli kapcsolatba. Teltek - múltak a hónapok a rózsaszín ködben, amit nagyban befolyásolt a tény, hogy két és fél éve már egyedül (szinglin) éltem. Örültem, hogy újra van valaki, aki megfogja a kezem, akivel randizhatok, aki nálam alszik és akit szerethetek. Valahogy az egészet én sokkal komolyabban gondoltam, mint Ő. Amikor egy év után megpendítettem az összeköltözést, akkor mindig elfordult, majd egyszer csak kimondta, hogy ő bizony nem szeretne velem MÉG összeköltözni. A MÉG szócskát hangsúlyoztam ki, nem pedig azt, hogy NEM ÖSSZEKÖLTÖZNI. Ahogy teltek múltak a hetek a szenvedélyes kapcsolatunkat egyre inkább felváltotta a megszokottság, a fantasztikusan jó ágyjelenetek ellaposodtak és az egész olyan sivárrá vált. Olyankor mindig jött a hiszti, a három napig nem beszélünk. Elgondolkodtam, rájöttem nekem így nem jó és inkább hagyjuk az egészet. Ő nem lesz SZERELMES belém, nem változik meg, nem vállal fel úgy, ahogy azt én elvártam volna.
Teljesen túlmisztifikáltam a kapcsolatunkat. Három nap után visszajött, bocsánatot kért és fogadkozott, hogy minden más lesz. Észérvekkel elmondtam neki, hogy mi a hiba. Nem szerelmes belém, ergo nem is tudja megadni azokat a dolgokat, amik nekem fontosak lennének, és nincs közös jövőnk. Erre a válasz, hogy mi túl fiatalok vagyunk és majd alakulnak a dolgok.
Mindig naivan tekintettem a jövőbe, hogy igen, ő lesz a férjem, majd megváltozik a véleménye, majd csak egyszer hanyatt-homlok rohan hozzám, a karjaiba kap és szerelmet vall.
Amikor kimondtam, hogy szeretlek, akkor néma mosoly volt a válasz. Egyre többet mondtam, hogy kizsaroljam tőle ezt a szót. Aztán megkaptam, hogy túl sokat mondom és miért kell ennyiszer mondani? Borzasztóan rosszul esett.
A másik dolog a szeretkezések gyakorisága volt.
Neki sosem volt kedve, de én mindig mentséget kerestem rá. Biztosan fáradt, beteg, rosszul van, fáj a feje stb. Mindig mentségeket kerestem, ahelyett, hogy mélyen belenéztem volna az egészbe, hogy már nem megy. Nem kíván, nem szeret, nem akar, nem akar velem találkozni, összeköltözni és jövőt tervezni. Csak megváltoztatni. Legyek jó kislány, amilyet ő szeretne, ne beszéljek hangosan és egyáltalán ne legyek olyan, amilyen vagyok.
Mi értelme van akkor az egésznek?
Semmi... Ha csak ÉN teszek valamit a kapcsolatunkért és ő a füle botját nem mozgatja, akkor vége.
Miért írtam mindezt le? Csak azért, hogy ne áltassátok magatokat, ha ilyen helyzetben vagytok. Ha sok dolog hiányzik az egészből és már csak a nagy igyekezet tartja össze, akkor jobb kilépni és lehetőséget adni saját magatoknak arra, hogy esetleg egy olyan férfit találjatok, aki úgy szeret titeket, ahogy vagytok.
Lehet naiv vagyok, de többet nem alkuszom meg. A tanulópénzt megfizettem. Nem akarok többet ebbe az egészbe invesztálni, inkább kiszállok. Sokszor hallottam, hogy megváltozok. Olyan ez, mint a reklám: Bizonyíték kell, nem ígéret!
Nem érdekel most egy hímnemű sem, nincs senkim és nem is utálom Őt. Egyszerűen elfáradtam és abbahagyom. Pont. 2,5 év után vége a történetnek!

Vicuka